Tudod, eléggé egyszerű ember vagyok amúgy. Nem várom el, hogy le hozd nekem a csillagokat az égről, hogy hegyeket mozgass meg értem. Csak szeress. Ennyit kérek csak - semmi mást.
More you might like
Rólad sosem tudtam közönyösen mesélni. Végtelenül szomorúan vagy óriási örömmel. Sosem volt arany középút.
“Az öngyilkosság nem megoldás.” Mondod annak, aki hónapok óta mást sem érez maga iránt, mint tömény gyűlöletet. Annyiszor érezte már magát feleslegesnek a világon, annyi csalódáson és megrázkódtatáson ment keresztül, ami után ez az egy mondat egyszerűen már nem jelent semmit. A közömbösség érzete veszi át felette az irányítást, már minden mindegy. Nincsenek mély érzelmek, nincsen több fájdalmas zokogás. Csak egyfajta megnyugvás. Mert ott lebeg a szeme előtt, hogy hamarosan vége. Véget fog érni minden szörnyűség.
valóban nem megoldás, de azt, aki már eljutott ebbe a lelkiállapotba, nem ez fogja megmenteni.
Nem tudtam neked elmondani. Megígértem. Megígértem, hogy nem lesz több ilyen, hogy nem hallgatok, amikor a fájdalom újra belevájja körmét a szívembe. Kerestem a szavakat, kiabálni akartam, ordítani, hogy nem tudom már tovább csinálni, hogy fáj, hogy szomorú vagyok, hogy elvesztettem az irányítást … de egy hang sem jött ki a torkomon. Csak zokogtam, zokogtam és zokogtam. Annyira akartam, hogy magadhoz szoríts, hogy addig ölelj, még a fájdalom végre észre nem veszi, hogy te erősebben tartasz, mint ő és vissza nem kullog valahova a mélybe, oda, ahol nem szaggatja olyan nagyon a bordáimat. Bárcsak megöleltél volna.
Bárcsak.
your-blood-is-my-drug
